| Elfelejtett jelszó | RegisztrációLátogatók: 236419Regisztrált felhasználók: 423





Kép feltöltése folyamatban, kérlek várj!
VV, azaz Vojazs visszaszámol 003 ~ Vojazs 2011. Február 20.
Kifosztva

De miért is lettünk mi az elsők? Na nem azért mert mi lettünk volna a legjobbak... egyszerűen csak magunkra öltöttük a nyúlcipőt.
Az egész Rossoval kezdődött. Az itinerben csak úgy szerepelt, hogy adrenalinfüggőknek fenntartott határátkelő Mauritánia és Szenegál határán. Ott a helyünk! Mi bizony arra vesszük az irányt- döntöttünk egyöntetűen a Lali King Team két autójával együtt.
Egy kis földrajz. Mauritániát és Szenegált a Szenegál folyó választja el. Ezen a szakaszon mindössze egy hidacska, és a hirhedt rossoi komp szolgálja az átkelést.
Nouakchottból. a mauritán fővárosból mi tehát megindultunk Rossonak. Békésen autókáztunk, amíg meg nem érkeztünk a putrik közé. Elfogyott az út, gödör-gödör hátán, kosz, mocsok, barátságtalan arcú emberek... és egyszer csak egy óriás vaskapu. Abban a pillanatban, ahogy megálltunk az autók minden négyzetcentiméterére ember tapadt, és kaparászva, dörömbölve ajándékot, azaz cadeout követeltek. Az elkövetkező 10 órában ezt a szót cirka 10-15 ezer alkalommal hallottam, és azóta is gyakran felcseng álmaimban, amikor többet vacsorázom a kelleténél (állítólag kicsit nyugtalanul alszom, talán emiatt rúgtam le a poharamat is valamelyik nap a fejemnél lévő éjjeli szekrényről).
Már csak önmagam kímélése miatt sem mesélem el percről-percre a történéseket, csak a főbb állomásokat. Nagy vaskapu, mocskos udvar, 19 századi komp, mocskos udvar, nagy vaskapu. Mindezek leküzdése alig 10 órát vett igénybe. Az idő jelentős részében az sem volt lehetetlen, hogy a két kapu közötti mocsokban éljük le életünk hátralévő részét. Mauritániába már nem tudtunk visszamenni, Szenegálba viszont nem szerettek volna beengedni bennünket. Eleinte azt hittük ez egy komoly konfliktus helyzet, de aztán egyre egyértelműbbé vált, ez nem más, mint a teljes kifosztásunk hivatalos köntösben. Amíg tudtunk mit adni, tollat, sapkát, pólót, ennivalót, pénzt, számítógépet, addig mindig gond volt a papírokkal. Ahogy elkezdtük tanácstalan arccal az üres zsebeinket kiforgatni szinte azonnal találtak valami kiskaput, konkrétan, hogy 48 órát kaphatunk Szenegálon átrohanni. Mi pedig örültünk, hogy megszabadulhattunk a kéregető tömegtől, a pofátlan egyenruhás határőröktől és végre kitárulhatott a nagy kapu. Csodáljátok hát, hogy innen egyfolytában futottunk Bamakóig?

Vojazs
Hozzászólások

Csak bejelentkezés után lehet hozzászólni!
További blog bejegyzések Vojazs felhasználótól
Irány Bamako a' la Vojazs 001
Irány Bamako a' la Vojazs 002
Bejelentés
Csak csendben
Irány Bamako a' la Vojazs 003
Irány Bamako a' la Vojazs 004
Irány Bamako a' la Vojazs 005
Irány Bamako a' la Vojazs 006
Irány Bamako a' la Vojazs 007
Irány Bamako a' la Vojazs 008
Irány Bamako a' la Vojazs 009
Irány Bamako a' la Vojazs 010
Irány Bamako a' la Vojazs 011
Irány Bamako a' la Vojazs 012
Irány Bamako a' la Vojazs 013
Irány Bamako a' la Vojazs 014
Irány Bamako a' la Vojazs 015
Irány Bamako a' la Vojazs 016
Irány Bamako a' la Vojazs 017
Irány Bamako a' la Vojazs 018
Irány Bamako a' la Vojazs 019
Irány Bamako a' la Vojazs 020
Irány Bamako a' la Vojazs 021
Lássátok szemeitekkel
VV, azaz Vojazs visszaszámol 001
VV, azaz Vojazs visszaszámol 002
VV, azaz Vojazs visszaszámol 003