| Elfelejtett jelszó | RegisztrációLátogatók: 236421Regisztrált felhasználók: 423





első | utolsó   1  2  3  4  ...     

2011. Július 28. (Vojazs)

Szóval...
a 2012-es Bamako Rally újfent nem startolhat el nélkülünk. Összekarolva az előző futamon szerzett barátainkkal LogSol-Lali King Team néven indulunk két autóval. A fehérvári részleget ezuttal is ketten fogjuk képviselni, de most társamként idei operatőrünk, NZP, szegődött. Wd hazai tudósítóként vesz majd részt a csapat munkájában.

Reméljük jövőre is ugyanolyan kedvességgel, és figyelemmel kíséritek a csapatot, mint idén. Higgyétek el odakint sok múlik rajtatok is. Rengeteg erőt adtatok eddig is nekünk a rajtnál, a fehérvári megállónál, az interneten keresztül, a blogokra reagálásotokkal, a sajtó tájékoztatókon, a lakossági fórumon... máig jóleső érzéssel gondolok erre. Legyen így a következő futamon is! Mi megtesszük, ami tőlünk telik.

Első lépésként felelvenítjük az emlékeket. Újra elérhetőek lesznek itt az oldalon a kisfilmjeink, a cikkek. Remélem örültök neki. :)

Vojazs

tovább »

2011. Július 21. (Vojazs)

Az egyik már megvan. A társa kerestetik még. Most függesztettem ki országszerte a Wanted Ivan2 táblákat. De leendő homokjáró társa már a garázsban parkol. Látni szeretnétek?

Íme!

tovább »

2011. Július 06. (Vojazs)

... ne hallja senki meg. Valami mozgás van itt. Valami szerveződik. Nem, nem árulom még el, hogy mi. Egyelőre csak szeretném felcsigázni az érdeklődéseteket. :)

Vojazs

tovább »

2011. Február 20. (Vojazs)

Kifosztva

De miért is lettünk mi az elsők? Na nem azért mert mi lettünk volna a legjobbak... egyszerűen csak magunkra öltöttük a nyúlcipőt.
Az egész Rossoval kezdődött. Az itinerben csak úgy szerepelt, hogy adrenalinfüggőknek fenntartott határátkelő Mauritánia és Szenegál határán. Ott a helyünk! Mi bizony arra vesszük az irányt- döntöttünk egyöntetűen a Lali King Team két autójával együtt.
Egy kis földrajz. Mauritániát és Szenegált a Szenegál folyó választja el. Ezen a szakaszon mindössze egy hidacska, és a hirhedt rossoi komp szolgálja az átkelést.
Nouakchottból. a mauritán fővárosból mi tehát megindultunk Rossonak. Békésen autókáztunk, amíg meg nem érkeztünk a putrik közé. Elfogyott az út, gödör-gödör hátán, kosz, mocsok, barátságtalan arcú emberek... és egyszer csak egy óriás vaskapu. Abban a pillanatban, ahogy megálltunk az autók minden négyzetcentiméterére ember tapadt, és kaparászva, dörömbölve ajándékot, azaz cadeout követeltek. Az elkövetkező 10 órában ezt a szót cirka 10-15 ezer alkalommal hallottam, és azóta is gyakran felcseng álmaimban, amikor többet vacsorázom a kelleténél (állítólag kicsit nyugtalanul alszom, talán emiatt rúgtam le a poharamat is valamelyik nap a fejemnél lévő éjjeli szekrényről).
Már csak önmagam kímélése miatt sem mesélem el percről-percre a történéseket, csak a főbb állomásokat. Nagy vaskapu, mocskos udvar, 19 századi komp, mocskos udvar, nagy vaskapu. Mindezek leküzdése alig 10 órát vett igénybe. Az idő jelentős részében az sem volt lehetetlen, hogy a két kapu közötti mocsokban éljük le életünk hátralévő részét. Mauritániába már nem tudtunk visszamenni, Szenegálba viszont nem szerettek volna beengedni bennünket. Eleinte azt hittük ez egy komoly konfliktus helyzet, de aztán egyre egyértelműbbé vált, ez nem más, mint a teljes kifosztásunk hivatalos köntösben. Amíg tudtunk mit adni, tollat, sapkát, pólót, ennivalót, pénzt, számítógépet, addig mindig gond volt a papírokkal. Ahogy elkezdtük tanácstalan arccal az üres zsebeinket kiforgatni szinte azonnal találtak valami kiskaput, konkrétan, hogy 48 órát kaphatunk Szenegálon átrohanni. Mi pedig örültünk, hogy megszabadulhattunk a kéregető tömegtől, a pofátlan egyenruhás határőröktől és végre kitárulhatott a nagy kapu. Csodáljátok hát, hogy innen egyfolytában futottunk Bamakóig?

Vojazs

tovább »

2011. Február 08. (wokendreamer)

Kedves Mindenki!

Elhatároztam, hogy nem fogok blogot írni a Flúgos futamról. Nem látom értelmét, hogy percre pontosan leírjam, hol jártunk, mit látunk és mi történt velünk január 25.-én délután hat harminckor. Az nem én lennék!
Úgy gondolom, hogy tollamat inkább a humor tintájába mártva fogom megírni a Budapest-Bamako kalandunkat… amúgy wédésen… költői túlzásokkal…egy kis időrendi kutyulással és szerény, de kifejezetten rám jellemző szókincsemmel!
Nem ígérem, hogy mindez hamar meg fog valósulni, viszont várni kell rá!
Még engedem, hogy letisztuljanak bennem az érzések, tapasztalások.
„Útikalauz itthon maradóknak!” …számomra egyfajta élménybeszámoló, amit szükséges rossznak tartok, mivel sokszor hiányzik belőle a történés és a humor.
Én ugyan keveset írok, de azt szeretem megválasztani, hogy miről és főleg hogyan. Kérem a türelmesebb olvasóimat, hogy tartsanak ki. Köszönöm!

A türelmetlenkedőkre is gondolva egy rövidített változatot most és itt közlök:

Tökre felkészültünk az útra, amit a Hősök Terén meg is kezdtünk. Többen voltunk ottan, és sorban indultunk, majd szétszakadt a mezőny és utána mi. Európa inkább hosszú, mint nagy és egy víznél ért véget, amin mi hajóval át. Afrika már nem Európa, nem is úgy hívják. Volt ott sok kő és homok egy hegykörül, ami olyan volt, mint egy Atlasz, csak nem lehetett összehajtani. Meg hó is. Sokat autóztunk. Mi. Meg Iván. Főleg Iván, én csak tekertem neki. Meg nyomtam is. Esténként én aludtam. Vojazs mindig. Afrika nagyobb, mint Európa pedig ugyanannyi betű. Ott is voltak éjszakák meg csillagok, amik direkt másképp álltak ott fent. Meg a Hold is. Az alulról látszott, mintha nem hasaltunk, hanem hanyatt az ég felé. Sátor is volt felettünk időnként. Már megint sokat autóztunk. Egyszer csak megérkeztünk, ahova indultunk. Elsőnek, pedig mi nem is. Ottan voltunk, aztán onnan is. Repülő háromszor szállt fel, míg Ferihegy. Hazaértünk.

wd

tovább »

2011. Február 04. (Bamako magyar hangja)

Leköszönés - Bamako magyar hangja

Kedves Olvasók, Drága Szurkolók és Te is! :-)

Ezúton gratulálok a fiúknak, Ivánnak szebb jövőt kívánok!
Nektek köszönöm a kitartást, az érdeklődést, remélem, itt létemmel sok-sok örömöt, meglepetést és új ismereteket szerezhettem Nektek!

Az adományok jó helyre kerültek, jó célt szolgáltak, a fiúk letették a névjegyüket, Iván immár az eddig is kedvelt fekete kontinensen teljesít további szolgálatot! Én őszintén remélem, hogy nem azért látjuk őt újra a híradóba, mert csatlakozik a felkelőkhöz, hanem a jó szíve miatt valami misszionárius úton vagy iskolabuszként további léte miatt! :-)

Köszönettel tartozom NZP-nek és Dakarnak, akik támogatásukkal és szívük minden lelkesedésükkel mellettük, mellettünk voltak!

Nektek további kellemes érdeklődést kívánok, a fiúk útjának végével leköszönök!

Üdv.
Bamako magyar hangja (Bmh)

tovább »

2011. Február 04. (Vojazs)

Győztünk

Így tudnám legrövidebben összefoglalni a Bamakóba érkezésünk körülményeit: győztünk. Jó, nem hivatalosan, de mint a mellékelt link mutatja a budapestbamakorally.com is arról számolt be, hogy mi érkeztünk meg elsőként Bamakóba.

http://www.budapestbamakorally.com/1/previous/2.html

Valóban így történt. A korábbi esemémyek, leginkább Rosso hatására soványmalac vágtában közelítettük meg Bamakót a frissen szerzett barátainkkal, vagyis a Lali King Team két autójával együtt. Ennek lett a következménye, hogy a mezőnyt megelőzve érkezhettünk Bamakóba péntek éjszaka, vagyis inkább szombat hajnalban.
Nem a győzelemre hajtottunk,mégis... :-)

Milyen Bamako?
Sokkal szebb város, mint amire számítottunk. A korábbi putris városképek helyett egy nagyváros forgataga várt bennünket. A forgalom óriási, motorosok óriási tömege szlalomozik az autók között. Sajnos ennek megvoltak a negatív következményei, hiszen egy nemnormális buszos (ott a busz átalakított kisteherautó) beledurrantott Ivánba, komoly sérüléseket okozva erős testén. Hiába vigyáztunk hát rá a verseny alatt, a verseny után már nem tudtuk megóvni éppségét.

Na nem ezért került végül is eladósorba. Már korábban eldőlt, hogy Iván a jövőben a mali közlekedést fogja szolgálni. Azért, hogy ezt számunkra minél előnyösebb feltételek mellett tegye a bamakói tartózkodásunk szinte csak egy szállóda előtti parkoló területére összpontosult, ahol a csapatok próbáltak megszabadulni autóiktól. Fájó szívvel, mélyen ár alatt kötöttük meg a bizniszt a repülőre szállásunk előtt pár órával. Dászvidányjá Iván!!!!

Azért egy-két fotót teszek fel. Minket leginkább a Niger fogott meg. Szép volt a naplementében, ahogy a kis halászcsónakok ügyeskedtek rajta.

Szereztünk egy jó barátot is odakint President személyében. Nagyon sokat segített nekünk e helyi dolgokban, mi meg persze ráhagytuk azokat a holmikat, amik nem fértek a bőröndbe. Könnyes szemmel kellett tőle is bőcsőt vennünk. Bájbáj Prezident!!!

Így teltek hát a nagy kaland utolsó napjai.

tovább »

2011. Február 03. (wokendreamer)

Mindenek előtt szeretettel üdvözlök én is mindenkit félig itthonról... szeretném megköszönni a törödést, amit itthonról kaptunk! Sokszor csak az a kis hír volt a világről, vagy az a kis szeretetcsomag, ami sms-formában újra lendületet adott nekünk!

Természetesen én is azon munkálkodom, hogy minnél előbb beszámoljunk mindenről, de mint a címben jeleztem, cak félig vagyok itthon... lábadozom egy heves vesegörcs után!

Ígérem hamarosan sokkal jobb és vidámabb dolgokat fogok írni, mint most!

Pusszantás Mindenkinek!

tovább »

2011. Február 03. (Vojazs)

Újra itthon

Na szóval... megírnám a kinti élményeimet, de persze fordított sorrendben. Talán érdekes lesz valakinek. :)

Szóval kezdjük a végén! Hazaértünk!
Itthon új dolgok vártak. Például vacsoráztam. Igazi ételt, nem a katonai szakzsargonban gyíkhúsnak hívott konzervet. Aztán zuhanyoztam igazi fürdőszobában... és ágyban aludtam, méghozzá sokat. Na ezekhez újra hozzá kell szoknom.
Aztán reggel tudtam tiszta ruhát felvenni! Ez már szinte csoda. A hazafelé tartó repülőn ugyanis úgy lehetett felismerni a bamakósokat, hogy kik voltak kétes tisztaságú ruhában. Én például az utolsó napokban már csak a szennyesből tudtam öltözni. Nem, nem lelki kényszer miatt. Inkább fizikai kényszernek hívnám, magyarul: NINCS.
Aztán még hossza sorolhatnám az újdonságokat. Ide sorolható a cirka 50 C-nyi hőmérséklet különbség. Fáztam itthon a lakásban is, pedig általában én szoktam lefelé tekergetni a fűtést, hogy minek ez a meleg idehaza. :)
És a legfurcsább, hogy nem wdvel kellett osztoznom a sátron, vagy a kocsi első űlésén. Végre megölelhettem a szeretteimet!
Sok a furcsaság, de azért jó újra itthon lenni!

És ide a végére felteszek egy posztumusz képet nagy harcostársunk Iván, az igazi férfi emlékére, hogy láthassátok milyen fessen nézett ki.

Pusszantás!

tovább »

2011. Január 31. (Bamako magyar hangja)

! mai piac...
jan. 31.

Mai kofa wd volt, a legjobb barát!
Neki sem sikerült jó áron következő gazdát találnia Ivánnak, ezért holnap újra próbálják.
Vagy talán inkább visszajönnek vele??
Talány és talány...

Üdv.
Bmh

tovább »

első | utolsó   1  2  3  4  ...